A háziméh vagy nyugati mézelő méh (Apis mellifera) a mézet termelő méhfajok egyike. Háziasítása mintegy 6000 évvel ezelőtt kezdődött, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj. A méhészet ma is sok ember megélhetését biztosítja hazánkban és világszerte. A méhészetben főként mézet, de ezen kívül esetleg propoliszt, méhviaszt, méhmérget és tenyészállatokat is termelnek a méhészek.
Megjelenése
A méhcsaládban eltérő morfológiát mutató, és eltérő funkciót betöltő egyedek élnek együtt. A méhanya 22 milliméter, a here 20 milliméter, a dolgozó pedig mintegy 16 milliméter hosszú. A méhanya teste hosszúkás; a here fullánktalan és potroha lekerekített. A méhek színe az aranysárgától a sötétbarnáig (feketéig) változik, gyakran a potroh csíkozott. Szívó-nyaló szájszerve van. Nagy, összetett szemeik vannak, ezek az ibolyántúli sugárzást is érzékelik. Mirigyek választják ki a méhviaszt, amelyet lépsejtek felépítésére használnak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a "kosárkába" a virágport a mellről és az elülső lábakról. A hátsó lábakon található a "kosárka" vagyis a pollenzacskó. A háziméh elpusztul, miután a fullánkját használva emlőst szúr meg, más esetben vissza tudja húzni a fullánkját a dolgozó méh (például: viasz moly testéből), az anyaméh vissza tudja húzni a fullánkját emlős bőréből is, mert fullánkján csak 3-5, munkásméh fullánkján 21-25 visszahajló horog található. Ez gondoskodik arról, hogy a fullánk bent maradjon a megszúrt emlős bőrében, és a méregmirigyekkel együtt kiszakadjon a méhből. A fullánk kiszakadása esetén a méregmirigyet körbevevő izmokat az idegek mozgatni kezdik. Ez belepumpálja az "áldozat" bőrébe a méreghólyag tartalmát.
Szaporodása és életmódja
A háziméh euszociális faj, tehát olyan nagy családokban él, ahol az egyedek többsége nem szaporodik, hanem rokonait támogatja a szaporodásban. Nyár közepén egy egészséges család 40 000-80 000 egyedből áll. Egy egészséges családon belül csak a méhanya rakja a petéket. A megtermékenyített petékből nőstények kelnek ki. Ezek lehetnek nemileg aktív utódok, tehát újabb méhanyák. Túlnyomó többségük azonban nemileg nem aktív nőstény, ők a dolgozók. A dolgozók is raknak néha petéket (álanya), ha nincs a családban méhanya, de az álanya által rakott peték nincsenek megtermékenyítve, így ezekből a petékből csak "herék" , azaz hímnemű méhek lesznek. Ez a "szűznemzés" a parthenogenezis.
A méhek haplodiplod ivarmeghatározási rendszert mutató állatok, a megtermékenyített, diploid petékből nőstények, a megtermékenyítetlen, haploid petékből pedig hímek fejlődnek. Hím utódot, azaz herét tehát az anya és a dolgozók is képesek létrehozni.
Az anya naponta akár 1500 petét rakhat. A petéből 3 nap múlva kel ki a lárva. A lárva kb. egy hét múlva bebábozódik, majd a kifejlett állat újabb egy hét múlva kel ki a bábból.
Táplálékuk nektár és virágpor. Az anya néhány évig (legfeljebb 7-8), a here 4-5 hétig, a dolgozó körülbelül 8 hétig él.
Gyérítő tényezők
A méhekre legnagyobb veszélyt az ázsiai méhatka (Varroa destructor) nevű atka jelenti, de sok problémát okoz a növényvédőszerek nem megfelelő, vagy túlzott használata is. Ezek közül a méhek számára veszélyesek a neonikotinoid hatóanyagok, Clothianidin, Thiacloprid, Imidacloprid, Thiamethoxam, fenilpirazolt (Fipronil) és piretroidot, valamint a Chlorpyrifos vagy Dimethoat hatóanyagokat tartalmazó szerek, ezeket célszerű lenne kiváltani. Természetes ellensége több madár, így például a gyurgyalag, a fecske, jó néhány fullánkosdarázs- (pl: Philanthus triangulum), rablólégy- és pókfaj.
A méhek mézének megszerzésére évszázadokig használt módszer a méhek leölése volt, amely úgyszintén nem tett jót az állománynak. Ezt a legtöbb országban (Magyarországon1947-ben) a földművelésügyi és mezőgazdasági minisztériumok megtiltották, a méz termelésére csak a keretek kipörgetését, vagy a kasokból a méhek átdobolása teszik lehetővé.
A méhanya
Normál körülmények között a méhcsaládban egy méhanya van. Elsődleges szerepe a család szaporodásának biztosítása. Habár a méhanya ugyanolyan petéből kel ki, mint a munkásméhek, tőlük küllemében és felépítésében is nagyban különbözik. Eltérő fejlődésének elsősorban az álca állapotban fogyasztott eltérő tápanyagok, főleg a méhpempő az oka.
A méhcsalád, ha a körülmények kedvezőek, új anyát nevel. Amikor a fiatal anya kikelt, az öreg anya a dolgozók jelentős részével együtt elhagyja a kaptárt és új lakást keres. Ha a körülmények kedvezőtlenek, a munkásméhek vagy nem nevelnek anyát, vagy a frissen kikelt anyát elpusztítják. A méhanya élete során egyszer több hímmel (herével) párzik. Természetes körülmények között 4-5 évig él, de a méztermelő méhészetben általában 2 évesnél idősebb anyákat lecserélik. A méhanyát a méhészek általában a kikelés évének megfelelően a hátán színes pöttyel jelölik meg.
A munkások
Méretük kisebb, mint az anyáké vagy a heréké. Ahogyan a nevük is mutatja, ők a méhcsalád dolgozói. Ők végzik a virágpor, a nektár gyűjtését, a lép építését, takarítanak, szellőztetnek, betolakodó esetén akár önfeláldozóan harcolnak.
A herék
A herék a méhek hím képviselői. Alapvető különbség a dolgozóktól, a nagyobb termetük, potrohjuk vaskosabb és sötétebb színű. A család munkájában nem vesznek részt, szerepük csak a szaporodás. Ősszel a dolgozó méhek a heréket a kaptárból kitoloncolják, így azok rövid időn belül elpusztulnak.
Vissza az oldal tetejére
Forrás: Wikipédia
