Története
A háziméh (Apis mellifera) háziasítása már mintegy 6000 évvel ezelőtt megtörtént, és a selyemlepke mellett voltaképpen az egyetlen korán háziasított rovarfaj. Feltételezések szerint a háziméh eredetileg Indiából származik. A méhcsaládban eltérő morfológiát mutató, és eltérő funkciót betöltő egyedek élnek együtt: az anyaméh, a herék és a dolgozók. Anyaméhből családonként egy van; szerepe a család gyarapítása. A herék hímek, és az anyák megtermékenyítéséért felelnek. A többi munkát a dolgozók végzik. Mirigyek választják ki a méhviaszt, amelyet lépsejtek felépítésére használnak. A hátsó lábak tollszerű sörtéin megtapad a virágpor. A középső lábakon lévő merev sörtékkel seprik a "kosárkába" a virágport a mellről és az elülső lábakról. A hátsó lábakon található a "kosárka" vagyis a pollenzacskó.
Kaptárak
A méhészkedés egyik legfontosabb és egyben legdrágább felszerelési tárgya a méhlakás. Ma már nem vitatkozunk arról, hogy kas legyen-e ez vagy kaptár. A kas fölött eljárt az idő. Bármilyen nagy előnye is olcsósága, annyi a hátránya, hogy a kasos méhészetet berendezni, vagy arra akár az állomány egy részével is áttérni, senkinek sem ajánlható. A kas használatának ott van még létjogosultsága, ahol hosszú ideig tartó méhlegelő van, itt is csak akkor, ha a méhész nem méztermelésre, hanem méheladásra rendezkedik be.
Aszerint, hogy a kaptár hol nyílik, tehát a lépeket melyik irányból lehet kivenni, hátsó és felső kezelésű kaptárt különböztetünk meg. Mindkettő lehet álló és fekvő, alakja és mézkamrájának helyzete szerint. Némelyik kaptárt több irányból is lehet kezelni. Lépek elhelyezkedése szerint megkülönböztetünk hideg és meleg építményű kaptárt. Meleg építményű kaptárnál a lépek lapjukkal helyezkednek el a kijáró nyílás fele, még a hideg építményűnél élével. A keretes kaptárt egyes vélemények szerint már a rómaiak és az egyiptomiak is ismerték. Az újkorban a legelső keretes kaptárt egy ismeretlen szerző az 1600-as években publikálta. Híres keretes kaptár volt Huber svájci vak méhész könyvszerűen lapozható kaptára. A keretes kaptár használhatóvá tételéhez az áttörést az un. méhjárat helyes megállapítása hozta el. A méhjárat az a 7-15mm közötti hézag melyet a méhek közlekedés céljából a keretek és a kaptár fala között meghagynak, a keretet viaszépítménnyel vagy propolisszal nem ragasztják oda. A kaptár feltalálásának útja: -Kövesdy Szarka Sándor keretes kaptára 1843-ból Magyarországról -Langstroth lelkész kaptára az USA-ból 1852-ben (a világ legelterjedtebb kaptára) -Dzierzon sziléziai esperes-plébános léces később keretes hátulkezelős kaptára az 1850-es évekből. A XIX. század végén még előfordult hogy idősebb méhészek a kaptárt "dzierzonnak" nevezték.
Állókaptár
Az állókaptár keretei egymás felett kettő vagy több sorban helyezkednek el. A lépek elhelyezkedése szerint lehetnek hidegépítményű és melegépítményű hátulkezelős kaptárak. A léprenyíló hátulkezelős kaptárak az 1850-1940 közötti időszakban voltak elterjedve,a méhesházas állóméhészkedés korában. Néhány típus: -Berlepsch kaptár Németország -Országos egyleti 3 soros kaptár keretméret: 24x18,5cm -Országos egyleti 4 soros kaptár keretméret: 24x18,5 vagy egészkeret a fészekben: 24x37cm -Kisboconádi 3 soros kaptár,1903 a kisországos kaptár keretének megnövelésével keletkezett,32x28,6cm
Hidegépítményű hátulkezelős kaptárak, azaz lapozókaptárak. Kezeléskor a hátsó ajtó és ablak eltávolítása után a keretek hidegépítmény szerint helyezkednek el. Egy lép kivétele után a többi a könyv lapjai szerint lapozható. Bonyolult szerkezetük miatt nem terjedtek el. Ebben a kategóriában a Pohánka féle lapozó, az Alberti féle lapozó és a szlovén lapozókaptár érdemel említést.
Rakodókaptár
A rakodó kaptár, egymásra helyezhető fiókokból áll, mely rendszerint fajtájának megfelelő 8-9-10-11-12 lépet (keretet) tartalmaz. A kaptár méretét tetszés szerint lehet változtatni, aszerint, hogy mennyi fiókot helyezünk egymásra. Ha gyenge a család, vagy téli időszak van, akkor csak egy vagy két fiókot foglalnak a méhek, még nyáron, hordási időszakban sokszor négy - öt fiókot is szükséges egymásra helyezni. A keret mérete szerint 4 csoportot különböztetünk meg:
1, alacsonylépes egyenlőkeretes rakodókaptárak. A langstroth (44,8x23,2) a Zander (42x22) a félNB (42x18) tartozik ebbe a csoportba.Fészeknek 1-2-3 fiókot, méztérnek további 1-2-3 fiókot igényel a család erőssége szerint
2, közepeslépes egyenlőkeretes rakodókaptárak. Ebben a csoportban magasabb keretet alkalmaznak a fészekben és a méztérben.Közép-Európában elterjedt tipus. 2 esetleg 3 10-12 keretes fiókkal dolgozik. Hunor rakodó (42x27) Középboconádi rakodó (42x29) Egységes (42x32,5) Mogor rakodó (42,8x25)
3, különbözőlépes rakodókaptárak. A csoport kaptárai eltérő kerettel dolgoznak a fészekben és a méztérben. Ebbe a csoportba tartozik a Dadant-Blatt kaptár(43,5x30 a fészekben 43,5x15 a méztérben) a Dadant kaptár (47x30 és 47x15) a Balogh Bálint féle kaptár (36,5x36,5 36,5x19) az NB rakodó (42x36 és 42x17,5)
4, magaslépes rakodókaptárak. ritka,mert a mézkamra nehéz, a kaptár nem bővül szakaszosan. Elvétve használnak így NB rakodót és Ignácz keretekkel felszerelt rakodót. Közös valamennyi rakodókaptárban a különálló aljdeszka, a menekülőtér és a tető. Szállitásra a kaptárelemeket össze kell csatolni, erre a legelterjedtebb a gurtnis-feszitős csatoló.
Felső kezelésű fekvőkaptárak
A fekvőkaptár egy fekvő láda formájú méhlakás. A rakodókaptárakkal ellentétben nem szedhető szét alkatrészeire. Megjelenését a méhlegelők jobb kihasználását jelentő vándorlás megjelenése és a rakodókaptárak kiforratlan összekapcsolása okozta. 1913-ban mutatta be id. Boczonádi Szabó Imre 24db 42x36cm-es kerettel felszerelt fekvőkaptárát. A korábbi kis űrtartalmú kaptárakkal elért mézhozamok a többszörösére emelkedtek. Az NB fekvő lehetővé tette a korai akácfőhordás teljes kihasználását, illetve az aratás után hónapokig virágzó tisztesfű kihasználását. Boczonádi hatására az OMME 1918-ban próbálta bemutatni a Hungária kaptárat, mely 4db kisországos keret méretével egyenlő nagykerettel dolgozott. Az 1930-as években Boczonádi nagykeretének hatására még nagyobb keretek jelentek meg (Konkoly féle, Kelecsényi féle, Debreceni). Ignácz Sándor alkotott egy 32 keretes 2 családos fekvőkaptárt 50x32-es keretekkel. Az 1930-as években jelent meg az NB fekvő 17-18-19 keretes változata a fészekmézkamrás kaptár. Az 1950-es években a faanyag hiánya miatt Dr. Vicze Ernő tervezte meg a legkisebb NB-t az 15 keretes NB fekvőt(kínai gyantásládák anyagából)
Magyarországon az 1940-es évekig a hátulkezelős kaptárak voltak leginkább elterjedve, majd az 50-es évektől a központi gyártás hatására az NB fekvőkaptárak. Az 1970-es években jelent meg a 4 fiókos alacsonykeretes rakodókaptár, a félNB, melynek terjedése azóta is tart. Az 1990-es évek végétől terjed Magyarországon a Dadant-Blatt és Langstroth kaptár.
Méhlegelő
A méhlegelő egy adott méhcsalád megélhetéséhez szükséges terület. Ez a terület magába foglalja a fás övezetet is, de leginkább a rétek a fontosak, ugyanis a megnemművelt földeken elszaporodó vadvirágok (pl: borsóvirág, vadlóhere, vadlucerna) nyújtják a valódi táplálékot a gyűjtögető méhek számára.
Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéni vállalkozók a méhészet eredményes üzemeltetését mesterséges méhlegelő létesítésével segíthetik elő. A vetésforgóba sok olyan növény beállítható, amely gazdasági értékén felül a méheknek is jó legelőt ad. Ilyenek a pillangós növények, a repce, a fehér és fekete mustár (Sinapis alba és Brassica nigra), koriander (Coriandrum sativum), pohánka (Fagopyrum esculentum) és mások. Mindenhol a helyi viszonyok mutatják meg, hogy milyen időszakban van a legnagyobb szükség a méhlegelő javítására. Legtöbb helyen a nyári időszak (július és augusztus) hordástalan. Ebben az időben nagy jelentőségűek a rövid tenyészidejű növények, mint a pohánka és a mustár.
Igen hasznos mézelő növény a facélia (Phacelia tanacetifolia). Rövid tenyészideje nagyon alkalmassá teszi arra, hogy szakaszosan vetve a hordástalan időszakokon átsegítse a méheket. Vetés után 40-50 nap múlva hosszasan virít. Sok nektárt termel.
A facélia zöldtrágyának és silótakarmánynak is felhasználható. Zabbal (Avena sativa), vagy borsóval kell keverni, mert egymagában gyenge minőségű silótakarmányt ad.
A facéliamag jól értékesíthető, holdanként 1-3 mázsás termésátlaga a vele való munkát jól megfizeti.
Vethető facélia egyéb zöldtakarmánnyal, vagy zöldtrágyának szánt növénnyel is. Nagyon jól megy például a homokos területeken csillagfürttel (Lupinus albus L) keverve. Így a talajjavítás végett csillagfürttel bevetett nagy területeken teremthetünk jó méhlegelőt.
A méhlegelő javítása terén fásítással is sokat tehetünk. Mezővédő erdősávok, ligetek, erdők telepítésénél, majorok, utak fásításánál, élősövények létesítésénél mindig alkalom nyílik olyan fák, cserjék, bokrok telepítésére, amelyek javítják a méhlegelőt. Ilyen növények például: a fehér akác (Robinia pseudoacacia); és a kislevelű hárs (Tilia cordata). Magyarországon a legfontosabb méhlegelő és ezzel a világon elsők vagyunk a fehér akác. Közel 400ezer hektár akácerdő területtel rendelkezünk. A virágzás dél-északi eltolódása miatt méhészeink többsége két akácra vándorol, a délen elvirágzott erdőkből tovább vándorol az északon,később virágzó erdőkbe.
Méhészeti eszközök
Fedelező
Ez egy fésűre emlékeztető fém eszköz, melynek feladata, a fedelezés feltépése. Egy markolatból és egy fésűszerű részből áll, melynek fogai hegyesek, hogy könnyen behatoljanak a viaszba.
Fedelezést akkor végez egy méhész, ha a méhek a lép sejtjeit csordultig hordták mézzel, ekkor a dolgozók a cellák fedelét egy kis viaszfedéllel lezárják.
Fedelezni kénytelen a méhész, mivel enélkül a pörgetés során a méz bennmarad a sejtekben. Korszerű méhészetekben már évtizedek óta fedelezőkést használnak, illetve annak elektromos árammal fűtött változatát.
Pergető
A pergető hasonlóan működik, mint egy mosógép, melynek dobjába behelyeznek négy mézzel teli keretet, hogy ebből kinyerjék a mézet. Bekapcsolt állapotában a méz úgy csurog ki a sejtekből, mint centrifugázás közben a ruhákból a víz. A kifolyt mézet a dob alján egy terelő vályú összegyűjti, és kivezeti egy edénybe. A szennyeződés elkerülése érdekében egy szűrőt is elhelyezhetnek az edényre. Egy pörgetés során a kereteket kétszer kell kipörgetni, egyszer meg kell fordítani őket, hisz a lép mindkét oldalán vannak sejtek.
Füstölő
Ez az eszköz a méhész legfontosabb eszköze. A méhek elriasztása, csillapítása érdekében a füstölőt használva füstöt fújnak az állatokra. A füstölő egy hengerből áll, melyben a parázs található, egy markolatból, és ritkábban egy fújtatóból, mely nagyban megkönnyíti a munkát. Füstölő anyag lehet: kukoricacsuta, taplógomba, gyékény buzogánya.
Egyes méhészek nem használnak füstölőt, helyette cigarettát, pipát, sőt szivart használnak, melyek füstje éppúgy hatásos. Általában hársfalécből készülő fa keret, melybe hálósan vékony drótot (ún. méhészdrótot) húznak be, hogy megakadályozzák a lép kitörését. A keret ki-be helyezhető a kaptárba, ennek előnye, hogy a lép ép marad, és visszakerül a méhekhez, így a fölös lépépítés megelőzhető, így nő a méz hozama is. Hordás után, amikor a sejtek tele vannak mézzel, a méhész begyűjti ezeket a kereteket és kipörgeti.
Kerethordozó
Fa doboz, melynek teteje nyitott és füllel van ellátva, így megkönnyíti a keretek begyűjtését. A kaptárból kivett kereteket ebbe rakják be, de az üres kereteket is a méhész ebben viszi oda a kaptárakhoz a méheskertbe.
Mézeskanna
Alumíniumból készült tároló edény, mely nagyon hasonlít a tejeskannához. Mézzel együtt körülbelül 55-60 kilogrammot nyom. Manapság kezdenek kiszorulni a méhészetekből, mivel felváltják őket a könnyebb és olcsóbb műanyagedények.
Méhészkalap
A méhész fejét óvó, textilből vagy nejlonból készült sapka. A kalap peremétől egy sűrű háló veszi körbe a fejet, mely egészen a vállakig lelóg, így meggátolja a méhek bejutását.
Létezik más típusuk, a fémrostélyos sapka, mely nem kényelmes, mivel szűk és meleg. Ez nagyon hasonlít a vívók rostélyára.
Vissza az oldal tetejére
Forrás: Wikipédia
